Ervinke kalandjai

1. fejezet – melyben Ervinke meglátja a napvilágot, és megkezdi harcát a nemi sztereotípiák ellen

Április 26-án jött a hír, hogy megszületett az egyesület első gyermeke: kb. 60 centi, néhány gramm híján 4 kiló. Izgatottan vártuk őt haza, és estére meg is hozta a postás. Gyönyörű, egészséges baba! (Naná, hogy egészséges, hiszen a súlyát adó köles tápláló és finom, remek A, B, C és E vitamin forrás! :-D) Mivel a ded fiúrugiban érkezett, és mindez Ervin napján történt, hát kisfiú lett, aki  – egy „nem” szavazat ellenében – az Ervin nevet kapta. (Már itt hátrányos helyzetbe került szegény, hiszen micsoda kitolás már, ha egy gyereknek a születésnapján van a névnapja.)

A kincstári ruhát hamarosan visszaszolgáltattuk a gazdájának. Ahogy kell: Ervin kapott egy tetrapelust, amihez csinos halványsárga gyapjúkülső dukál. Aztán itt megrekedt a felöltöztetése, mert a mi háztartásunkban újszülött méretű ruha sem sok akad, fiús ruha meg végképp nem. Szóval Ervinke néhány napig egy szál pelusban tengette babaélete mindennapjait. De aztán közeledett a Születés Hete, és Ervin debütálásának napja. Ruha kellett. Ismét tűvé tettem az egész lakást, de továbbra sem találtam megfelelő méretű rugdalózót, bodyt. Csak egyetlen kisméretű babaruháról tudtam: Bogi lányom csecsemőbabájának rugijáról. Felvetettem hát a problémát nagylányomnak, aki azonnal készségesen Ervin rendelkezésére bocsátotta a rózsaszín szivecskés rugit. Pici body is akadt hozzá a játékoskosár alján, a szekrény mélyén pedig találtunk egy babasapit – naná, hogy az is rózsaszín.

Méretben minden stimmelt: mintha csak Ervinre öntötték volna a ruhákat. A színük meg… Ugyan hol van az leírva, hogy egy kisfiú nem viselhet rózsaszínt vagy szívecskéset?

Írta: Szentmarjay-Kertész Lívia

2010. május 13. Nincs hozzászólás

Címkék:


Kategóriák: Blog