Vendégségben az Írisz Családi Körnél

Az egyesület meghívást kapott április 12-re a József Attila lakótelepen található Dési Művelődési Házba, az Írisz Családi Kör TAVAM-hálós rendezvényére. A program szintén a “Női generációk egymásért” téma köré épült fel – elsősorban a babatáplálást, a szoptatást körüljárva. A beszélgetésen részt vett még Novák Julianna, mint moderátor, a “szakma” képviselőjeként Werner Katalin IBCLC szoptatási tanácsadó, valamint a lakótelepen dolgozó egészségügyi szakemberek, azaz néhány védőnő és egy gyermekorvos, és páran az itt élő anyák, kis- és nagymamák közül.

Indításként a szoptatással foglalkoztunk, hogy kinek milyen élményei voltak/vannak, kinél hogyan alakult a szoptatás, ill. a baba táplálása. Ezután egy 10 gyermekes család bemutatta a komatál elnevezésű kezdeményezést, ami a hagyományos komatál újraélesztéseként indult a kisgyermekes családok között azzal a céllal, hogy kialakuljon egy olyan hálózat, amelyben a babájukkal magukra maradt édesanyák kölcsönösen segíteni tudják egymást. Ezt követően visszatértünk a szoptatás kérdéskörére, ami egy kicsit elhúzódott, így a hordozós bemutatót már csak egy kissé megfáradt és megfogyatkozott közönség előtt tudtuk megtartani.

De mi is történt lényegében ezen a délutánon? A beszélgetés során viszonylag hamar előtérbe kerültek a régi és a mai nevelési-gondozási elveket vallók közötti nézetkülönbségek. De ami számunkra is meglepő volt, az az, hogy ezek a régi és új elvek nem feltétlenül életkorhoz kötődtek. Amikor a jelen lévők őszintén feltárhatták, hogy ki hogyan élte/éli meg az anyaságot, kiderült, hogy a nagyszülők és a szülők korosztálya meglepően hasonló következtetésekre jutott anyaként, és hogy érzelmeik, tapasztalataik sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint ahogy azt a felszín alapján gondolni szoktuk. Az a bizonyos nézetkülönbség sokkal inkább a családok és az egészségügyben dolgozók között állt fenn. Nem újkeletű, de még mindig szomorú tapasztalat volt azt látni, hogy mennyire nehezen lehetett kimozdítani a védőnőket és a gyermekorvost a régen megtanult, megkövült ismeretek közül, és nyitásra bírni a bár új, de szintén tudományosan alátámasztott nézetek felé, és nyitásra bírni azon szakmák felé, melyek szintén azokért a családokért, ill. azokkal a családokkal dolgoznak, akikért és akikkel ők. Ez már csak azért is különös, mert az egészségügyi dolgozóknak – a jelen lévő szakemberek saját bevallása szerint – nincs meg a kellő tudásuk pl. a délután során középpontban álló szoptatásról. A kommunikáció és az együttműködés hiánya természetesen nem csak szakma és szakma, de a szakma és a célcsoport, a családok között is komoly akadály, s bár ez a tanulság megfogalmazódott a nap végére, de a közeledést illetően már nem születtek válaszok…

Az pedig már csak a mi külön bánatunk, hogy a meglehetősen későre tolódott hordozós előadáson/bemutatón már egyetlen egészségügyi szakember sem maradt ott, de reméljük, hogy a meglehetősen kis létszámú hallgatósághoz azért eljutott az üzenetünk…

Írta: Szegi-Holtzinger Zita