Az első héten Lusakában, Zambia fővárosában, egy iskolát festett le a társaság kívülről. Én ennek már csak a végére értem oda, mert a munkahelyi teendőim még Budapesthez kötöttek. Közel 24 órás, időzónákon keresztül-kasul utazás utána a magyarral egy időzónában landoltam Lusakában és csatlakoztam, az akkor már teljesen belelkesült kis csapathoz. Hatan érkeztek Nagy-Britanniából, a csapat két vezetője és négy huszonéves fiatal, egy újságírólány Hollandiából és én pedig a magyar színeket képviseltem természetesen. Így ez a nyolcfős kis brigád igyekezett szebbé-jobbá tenni néhány zambiai mindennapját.

Az akció második hetében (nekem még első!) elindultunk a Zambia északi részén fekvő Kitwe-be, ahol egy szegénynegyed szélén felépített iskola lépcsőjét próbáltuk rendbe hozni, újra lebetonozni. Az iskolának új sportszereket is adományoztunk, ami rögtön tanítási szünetet jelentett a gyerekeknek. Nagyon népszerűek lettünk hirtelen a helyiek körében. Ahogy itt végeztünk indultunk délnek Choma-ba, ahol egy lelkészcsalád búcsúztatására csöppentünk a vasárnapi istentisztelet keretében. Az ottani karitatív munkánk egy orvosi rendelő külső festésére korlátozódott és betekintést nyerhettünk Zambia egyik legjobb bentlakásos középiskolájának mindennapjába.

Ezután pedig a fáradtságos munkát néhány nap turistáskodással ünnepeltük meg Livingstone-ban, ahol a Viktória vízesés is található.

Nos, először is Zambiában fehérnek lenni, azt jelenti kiváltságos vagy. Kivétel és kétség nélkül felruháznak a szépség, a gazdagság és az okosság erényeivel. Ami egyrészt nagyon jóleső érzés, mert lesik minden kívánságod, másrészt meg pedig csalódás, mert ezért mindig várnak is valamit cserébe. Az emberek, főleg a gyerekek, sokszor integettek nekünk távolról vagy kíváncsiskodó mosollyal az arcukon követtek minket a tekintettükkel.

Másrészt ott az idő fogalma teljesen másképp értelmezett. Nem köti úgy őket, mint minket itt Európában…

Harmadrészt, pedig a táj! A fák, a hegyek, a nádasok, a felhők…Hát, az csodálatos! Varázsa van, ereje, amit nézni kell, amit érezni kell…

És egy hordozós oldalon, azt hiszem, most már ideje a hordozásról is szót ejteni… J A pici gyermekeket az anyukák az oldalukra vagy a hátukra kötve hordozzák, az úgynevezett csitengében. Ez egyszerűen csak egy nagyon darab színes vászon, amit mindenre használnak. Több rétegben szoknyaként derékra kötve, fejre tekerve turbánként vagy teherhordásra vállon megkötve. A nők akár irodai munkába is viszik magukkal a gyerekeiket a hátukra kötözve, és valami asztalterítő-szerűséggel bebugyolálva. Nem egy nőt láttam így kiskosztümben reggelente igyekezni a munkába.

Zambiában minden egy kicsit több, nagyobb, mélyebb. Néha nehéz is szavakba önteni…

Így ha megkérdezik tőlem, hogy ’Milyen volt Afrika?’ Könnyen jön a válasz: Aa-aa-a

Agárdi Anikó

A „CSÖRGŐ Szülőhangoló” olyan program, mely a különböző élethelyzetben lévő anyák, illetve szülők számára kínál lehetőséget az információszerzésre, tudásuk, tapasztalataik rendszerezésére, illetve segít olyan felismerésekre, önismeretre szert tenni, ami által könnyebbé válnak a mindennapok.

A „Szülőhangoló” program célja, hogy olyan felismeréseket, információt és eszköztárat adjon az anyák kezébe, amellyel el tudják látni életük legfontosabb feladatát: helyt tudnak állni anyaként testi, lelki egészségben.

Szaktudásom megszerzésénél az motivált, hogy a szülés körüli időszaknak, illetve a csecsemő gondozásának minél átfogóbb ismereteivel felvértezve tudjam segíteni a hozzám forduló szülőket. Meggyőződésem, hogy sem a születést, a szülést, sem a szoptatást, vagy később a babagondozás, és a gyermeknevelés területén felmerülő nehézségeket nem lehet egymástól elszigetelten kezelni. Anya és gyermeke a fogantatás pillanatától egyetlen egységet képez. Az apával, testvérekkel pedig a család rendszerén belül éli mindennapjait. Ennek tudatában és tiszteletben tartásával végzem munkámat. Önismeretem fejlesztésében, hogy segítőként jobban tudjam támogatni a családokat, tanulmányaim mellett különböző (pszichoterápiás) módszerek is segítettek.

Perinatális szaktanácsadóként ismereteket szereztem a várandósság és szülés élettanáról és lélektanáról, a magzat, majd a csecsemő és kisgyermekkor fejlődésmenetéről. Ismerem a várandósság és a magzati fejlődés elakadásait, problémáit, a gyász, a veszteség, és az elengedés folyamatát.

Támogatni tudom a veszteségek, vagy a szülés élményének feldolgozását, az egyén és a család fejlődésének kríziseit. Információt adhatok a gyermekágyról, az apaságról, a korai anya-gyerek kapcsolatról, valamint az első 3 életév kompetenciáiról.

Kérdésekkel és a szükséges ismeretek átadásával támogatom a hozzám fordulókat problémák megoldásának körvonalazásában mind a szülésre készülésben, mind a szülői feladatok ellátásának idején.

Szüléskísérőként (asszonytársi segítő, dúla) a várandósság idején nyújtok információt és támogatást a szülésre készülve. A nagy napon pedig lelki és testi segítséget abban az örömteli eseményben, mely egy életre meghatározó élményt jelent.

A Beli Buba Babahordozó Iskola okleveles tanfolyamvezetőjeként gyakorlati segítséget tudok adni a csecsemő és kisgyermek mindennapi testközelségre való igény kiszolgálására, a hordozókendő (és más eszközök) használatára vonatkozóan.

A szoptatástámogatás területén folytatott tanulmányaim alapján a szoptatásra felkészülésben és aztán az esetleg felmerülő nehézségek esetében is információval szolgálhatok, illetve rámutatva a probléma forrására segíthetek elindulni a megoldás felé vezető úton. Szükség esetén más szakembert bevonva tudunk együttműködni.

Önkéntes segítőként 6 évig vezettem szoptatást támogató csoportot. Elnökségi tagja vagyok a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaságnak, és tagja A Szoptatásért Magyar Egyesületnek és a La Leche Ligának,illetve tevékenykedem az Anya,-és Bababarát Szülészeti ellátásért a Semmelweis Mozgalomban.

Csörgő Andrea
www.csorgo.hu

A beszélgetést itt találjátok.

Hatalmas várakozással tele indultam az Afrikai-Magyar Egyesület orvosi missziójára 2009- ben. Mint az egyesület munkatársa fotódokumentációt készítettem a VI. Orvosi misszióról Maliban, Bamakoban és környékén.

Rengeteg addig ismeretlen, szokatlan és nagyon MÁS dologgal találkoztam, többek között a szegénység egy olyan fokával, amikor is az ember elgondolkodik rajta, hogy vajon ők a szegényebbek vagy mi ?!
Mi, akiknek a gyermekeik táblagépeken játszanak, cserébe “ritkán” sétáltatják állatkáikat, mi, akiknek márkás ruháink vannak, cserébe kevésbé tudjuk megbecsülni az egyetlen papucsot amink van, vagy mi, akiknek van csodababakocsink, cserébe nem nagyon éljük át a babahordozás és ezáltal egy teljesen más kapcsolat rejtelmeit az újszülöttünkkel.

Ez utóbbi gondolat tulajdonképpen már nem teljesen helyénvaló, hiszen egyre inkább elterjedt Európában is az ölbebaba-koncepció. Drágábbnál drágább anyagokból és megoldásokkal teli elkészült babahordozókat kapni, miközben ezt a föld másik felén olyan végtelenül egyszerűen oldják meg fillérekből, hogy azt gondolom, e tekintetben is lenne még mit tanulnunk.

Bár elsőre számomra kicsit ijesztő volt, ahogyan az afrikai nők gyakorlatilag a hátukra hajigálják újszülöttjeiket, de hát ezek a gyermekek is csak felnőnek valahogy, így nyilván talán egyfajta túlféltés az, ami övezi az ehhez társuló európai mivoltomból fakadó gondolataimat.

A metódus tulajdonképpen a következő: egy hatalmas kendő alsó részét megkötik a derekuk körül. A babát elkapjak egy kezüknél, majd gyakorlatilag a hátukra hajítják, de olyan ügyesen és gyorsan, hogy majdnem követhetetlen, mindenesetre semmi durvaság nincs benne, még ha elsőre így is hangzik :-).

Ezáltal a baba alatt van a megkötött rész, majd a kendőt ráhajtva a babára, a felső két csücsköt a mellük fölött kötik meg szorosan, és ennyi! Két kicsi tappancs kandikál ki elöl, ebből tudható néha csak, hogy ott egy baba, olyan ügyesen be van bugyolálva ezzel a végtelenül egyszerű és biztonságosnak tűnő módszerrel. Így mosnak lehajolva, miközben a baba rázkódik, tulajdonképpen majdnem hogy fejjel lefelé, de olyan jókat szunyókál, hogy az csak na! Így mennek a piacra a fejükön számomra több tonnának látszó textillel, gyümölccsel, mikor milyen portékával, és így csinálnak gyakorlatilag mindent.

Azt hiszem, még egy dologra magyarázatot kaptam. Nyilván ez genetika is, de az egyrészt rettenetesen fiatal korban kezdődő szülések (jellemzően 16 évesen már van legalább egy gyermek és néhányuknak harmincegynéhány éves korukra 8-10 gyerkőc), akik csüngnek az anyjuk mellein, amíg csak lehet, másrészt pedig ez a rettenetesen szorosra kötött hordozó, azt gondolom, hogy gyakorlatilag megadja a magyarázatot az afrikai nők mellének jellegzetes mivoltára.

Rettenetesen érdekes a világuk számomra. Érdekes, tanulságos és kicsit megrázó, amikor látom a gyerekeket karikát hajtani, mert nincs más játék, miközben itthon látok megannyi gyereket a televízió előtt ülni és nem ismerni a természetet, és érdekes, hogy mennyire másképp élik meg az anyaságot, a családot, mint ahogyan az európai emberek.

Én nem tudnék Afrikaban élni, de sok szempontból azt mondom, irigylésre méltó, hogy mennyire természetközeliek tudnak maradni, és ez így van jól.

Kasza Kriszta

2011-ben jártam Vietnámban. Végigkalandoztuk az országot délről észak felé, láttunk hatalmas városokat milliónyi motorossal, kóstoltuk a trópusi gyümölcsöket, megdöbbentünk a vietnámi háborút bemutató múzeumon, csodáltuk a ködös Halong-öböl párájából előbukkanó sziklákat, legfantasztikusabb élményem mégis az volt, amikor a hmongoknál töltöttünk pár napot, és belepillanthattunk néhány órára az életükbe, bámulhattuk a hordozóikat és ők is a mienket!

A hmongok a 18-19. században vándoroltak Kínából (főleg Szecsuán és Jünnan tartományokból) Dél-Kelet Ázsiába. A legtöbben Vietnám északi részén telepedtek le, de nagy létszámban élnek még hmongok Thaiföld, Laosz, Burma hegyvidékein. Kambodzsában is megtalálhatók, ill. emigránsként a világ számos országában – pár százezren az USÁ-ban, de Franciaországban és Ausztráliában is. Kínában is maradtak hmongok, de mivel a kínaiak miao-nak neveznek egy kb. 55 etnikumot tömörítő, Jünnan tartományban élő népcsoportot, erről nincsenek pontos adatok.

A hmongokon belül több csoportot lehet elkülöníteni: fekete, fehér, piros, zöld és virágos hmongokat. Őket a ruházatuk alapján lehet megkülönböztetni, a színek a díszes viselet részeire utalnak. A gyerekhordozók, aminek szintén hmong a neve, ezek a szépen hímzett textilek, az anyaságot jelképezik. A hmong hordozókat kézzel készítik: a leendő nagymama készíti lánya számára hogy biztosítsa a bő gyermekáldást. A hmong hagyományok szerint az ember lelke elvándorol mikor a test beteg lesz. Azért, hogy megvédjék a törékeny gyermekeket, akiknek lelke még hajlamosabb az elvándorlásra, védő jeleket hímeznek a hordozóra. A fonál csomózása lehetővé teszi, hogy a gonosz szellemek virágnak higgyék a hordozót és a gyermeket, és így nem tudják megzavarni a gyermek lelkét.

Mi a franciák által alapított, 1600m magasságban fekvő Sa Pa városában jártunk ill. az onnan 2 óra buszútnyira lévő Bac Ha városát látogattuk meg, a heti vásár napján.

Sa Pa városában a turistáknál csak a turistákat traktáló, népviseletben járó, főleg hmong törzsi nőkből van több. Nem nagy élvezet tíz lépésenként mondogatni „Köszönöm, nem vásárolok!”, de ezek közül az egyszerű nőkből sokan folyékonyan beszélnek angolul (sokkal jobban, mint az öt éves egyetemet végzett vietnámi idegenvezetők), így lehetett beszélgetni is. Hallás után, a nyugatiaktól tanultak, mára sok hotel is alkalmazza őket idegenvezetőnek. Nekünk közvetítő nélkül sikerült találkozni Pinnel, öt perc beszélgetés után már úton is voltunk a házuk fele Lao Chai faluba.

Leginkább az tetszett ebben az alacsony asszonyban, hogy sokat mosolygott. Annak ellenére is szerette a saját életét, hogy naponta dolgozik nálánál sokkal gazdagabb emberekkel. Bencének, kis kétévesünknek, páfrányból szívecskét font, majd fűből kis lovat. A hegy tetején lévő faluban nevelkedett, egy helyi bácsi a saját házában tartott nekik iskolát, öt évet járt oda. A tőle 40 km-re lévő alföldi városban még csak kétszer járt, és egyszer már volt a 110 km-re lévő látványos Bac Ha vásárban is. Gyermekeit otthon hozta világra, gyógyításra a faluban fellelhető megoldásokat használja: gyógynövények, akupunktúra, nyirokcsomó csipkedése.

Azokon a napokon, amikor Pin turisták után jár, a férje van a gyerekekkel. Itt mindig a lány költözik a fiú családjához, ők is így éltek 2 évvel ezelőttig, amikor itt, a városhoz közelebbi faluban saját, helyi léptékkel igen méretes házat építettek. Amikor megérkeztünk a házba, Pin férje egy fa csomagtartót bütykölt a tornácon. Segített húst és krumplit vágni az ebédhez majd eltűnt. Gazdag vendéglátásban részesültünk, három feltétet kaptunk. Füstölt szalonna sütve 4-5 köröm nagyságú hússal, rántotta póréhagymával, serpenyőben sült krumpli. No meg volt még áztatott csilipaprika is az asztalon. Ők rizst rizzsel esznek. Naponta 3-szor, és ha tehetik, tesznek rá egy kis feltétet, közel sem minden étkezéskor. Ha a saját rizstermés nem tart ki egész évben, komoly nehézségeket okoz a pótlás megvásárlása.

A hmongok csecsemőkortól hordozzák a gyermekeket, általában egy éves korig, utána a gyerekek a nagyszülőkkel maradnak otthon. Láttunk a faluban több idős embert is gyerekkel a hátán. Ha nincs kire hagyni, akkor akár 3-4 éves korig is hátra veszik. A háziak kétéves lányát is fel-felvette kicsit a hátára a bátyja. A legnagyobb fiú felső tagozatos, 7:30-tól 11-ig van suliban, valószínűleg azért ilyen röviden, hogy utána tudjon dolgozni a ház körül. Az alsó tagozat 4 éves kortól kezdődik és 6 évig tart, itt délután ötig vannak a gyerekek. Sajnos mindegyik iskolában vietnámi tanítók kizárólag vietnámi nyelven tanítanak, nem veszik figyelembe, hogy a hmongok saját beszélt nyelvük van.

Megélhetésükben az elsődleges tevékenység a rizstermesztés. Míg az innen 20 km-re lévő város mellett is évente kétszer terem a rizs és dél-Vietnámban háromszor, addig itt a hegyen, 1300m felett csak egyszer. A hmongok még ma is közel önellátók, sokan minimális pénzt használnak csak. Az ételüket megtermelik, a ruhájukat szövik, és ha már maguk készítik, szépen ki is díszítik. Hiába, hogy már alig tudja eltartani a növekvő hmong népességet a falu földje, a vietnámiak nem adnak városi munkát nekik. Ellentmondásos módon ez a kirekesztettség segíti leginkább kultúrájuk megőrzését.

A turista üzlet egy szűk kisebbség számára igazi kitörési lehetőség. A látogatók leginkább a törzsi népek, főleg a hmongok (de él erre más népcsoport is) miatt jönnek Sa Pá-ba, ráadásul az asszonyok tényleg jól megtanulnak hallás után angolul. Ez egy tisztességes versenyben a piac nagyobb részének megszerzését jelentené, itt azonban töredékét kapják meg a látogatók által befizetett összegnek. mivel nagyon sok hasznot megtart a szervező cég. A legtöbb hmongnak így marad az ajándékárusítás, ami részben kézi munka, részben sajnos kínai tömegtermék.

Rövid betekintést próbáltam adni a hmongok életébe, személyes élményeim alapján. A legtöbb információ az életükről, mindennapjaikról vendéglátónktól, Pintől származik, akivel folyékonyan tudtunk angolul beszélgetni. De semmi sem adhatja vissza a látványt és a hangulatot, amit ott éreztünk! Ezt az érzést próbálja visszaadni fotóalbumunk itt meg itt.

Ha a hmongról, mint napjainkban is használható, modern hordozóeszközről szeretnél többet megtudni, akkor keresd fel ezt az oldalt.

Szaszkó Sándor

Szaszkóné Makó Sarolta

források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Hmong_people

http://tradicionalishordozok.blogspot.hu/2010/04/hmong.html

http://olgakittler.freeblog.hu/

http://hmongman.blogspot.hu/2009/12/hmong-baby-carrier.html

A Családháló egy színes online családi lap! Naponta frissülő tartalmak, érdekes cikkek gyermeknevelésről, családalapításról, családokat érintő témákról, számtalan kérdésben szakértők és időről időre játékok, nyeremények! Megtaláltok bennünket a facebookon is!

A Családháló egy közösség! Országos hálózatot építünk ki, Családháló.pontjaink családokat összefogó csoportok, akikkel közös programokat szervezünk, jelenleg mintegy 40 helyszínen, de további jelentkezőket is szívesen fogadunk. Eddigi eseményeink többek között: nagyszabású családi sportnap, Karácsonyi Szeretetakció, Családháló-díj 9 kategóriában, Demográfiai konferencia, Angyalok a gyermekek szemével  (gyermekrajz pályázat és kiállítások 19 településen).

A Családháló célja, hogy a családot, mint értéket mutassuk be. Feladatunknak tekintjük a szemléletformálást és a családban élők megerősítését, bátorítását, érdekeik képviseletét. Közösséget kívánunk nyújtani mindazoknak, akik számára a család fontos.

www.csaladhalo.hu

A TAVAM jelenleg egy alvó szervezet, mert, miután az egyesület profiljába vágó pályázati források kb. 2-3 éve már nem érhetők el, így nehéz folyamatos önkéntes munkát kérni bárkitől is.

Annak idején 2005-6-7-ben a Születés Hete főszervezője volt, népszerűsítette az Nemzetközi Anya- és Bababarát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezést. Támogatta az önszerveződő női köröket, anyaköröket, baba-mama klubokat és minden olyan egyéni és társas kezdeményezést, mely hálózattá szerveződve a szülés-születés, az élet megkezdésének feltételeit egyre jobbá, természetesebbé teszi, s ezáltal a szülő-gyerek kapcsolat, a családi felelősségvállalás és a tudatosság erősödését szolgálja. A TAVAM-háló szervezésével népszerűsítette a háborítatlan szülést, szoptatást és a korai kötődés fontosságát. Külföldi tanulmányutak tapasztalatait tette közzé a honlapján. Részt vett a 16 akciónap szervezésében a nők elleni erőszak felszámolásáért és a Nemzetközi Babahordozó Hét programjaiban.

2011-ben egész napos programot rendezett A mai nők már nem tudnak szülni? címmel.

Tavaly és idén a Freedom for Birth c. film vetítéseit szervezte országszerte több helyen.

Az egyesület tevékenységéről részletesebben a honlapon lehet tájékozódni: www.tavam.hu

Novák Julianna társelnök

2011. szeptembere óta vagyunk bejegyezve a Bíróságon, de egyesületünk megszületése már jóval hamarabb elkezdődött. Talán már akkor, mikor első saját gyermekem megszületett.

Az egyesületet leginkább azon saját élmények hívták életre, amiket kivétel nélkül minden tagunk átélt, annak minden fájdalmával és nehézségével együtt: elbizonytalanító, sokszor káros tanácsok a gondoskodás területén, rokonoktól, orvostól, védőnőtől. Ezek a tanácsok az anyai belső hanggal szemben álltak, ami nem hozta azt a harmóniát, amit szerettünk volna érezni egy-egy döntés nyomán. Mi szerencsések voltunk, rátaláltunk a saját utunkra, ráleltünk egy olyan irányra, ami megerősítő volt, valóban segítség! Pl. szoptatási (szak)tanácsadók, hordozási tanácsadók oldalai a neten, testben és lélekben megerősítő (szak)irodalmak, a közösség ereje.

Magam a pszichológia területén tevékenykedtem már, szerettem volna szakmai és tapasztalati tudásomat megosztani olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak, tapasztaltak hasonlót, de még nem találták meg saját útjukat. 10 Szülő-társ összefogásával megalapítottuk a Válaszkész Szülők Egyesületét és szűnni nem tudó lelkesedéssel igyekszünk minél több leendő és gyakorló szülővel megosztani a sok VALÓDI információt, mely segítségükre lehet és megerősítheti őket az ösztönökben, az ősi tudásukban és ami elmélyítheti – akár még bontakozóban lévő – válaszkészségüket. Csapatunkat gazdagítja több hiteles szakértő is, különböző területekről.

Főbb területek, melyekben segítséget nyújtunk:

• harmonikus várandósság,
• természetes és háborítatlan szülés
• igény szerinti szoptatás fontossága,
• hordozás,
• éjszakai gondoskodás,
• családi minták felismerése,
• önismeret,
• apák szerepe,
• egészséges táplálkozás.

Kiemelt figyelmet fordítunk az édesapákra is, célunk egységben látni és segíteni a családokat.

Elsősorban Zuglóban vagyunk a legaktívabbak, de szívesen megyünk meghívásos alapon más városokba is előadásokat, beszélgetéseket, tanácsadásokat tartani. Szívesen működünk együtt hasonló elveket képviselő szervezetekkel is, keressük az összekapcsolódási lehetőségeket, ezzel is bővebb felületet adni az anyáknak, szülőknek a közösségben való létre.

Havonta szoptatást támogató hordozós klubba várjuk az érdeklődő, kikapcsolódni és beszélgetni vágyó kismamákat és gyermekeiket, ezen kívül minden évben színes, informatív programmal készülünk a Születés Hetére illetve a Nemzetközi Babahordozó Hétre is. Ezek mellett több csoportfoglalkozáson is részt lehet venni, legyen szó hordozásról ,szoptatásra felkészülésről, vagy szülésről-megszületésről és nem maradhatnak ki a jó hangulatú Farsangi illetve Mikulás bulik sem.

A személyes találkozókon kívül online tanácsadást is igénybe lehet venni!

Mindenről bővebben a honlapunkon található információ: www.valaszkeszszulok.hu.

Dobiné Olasz-Papp Nóra

Egyesületi elnök