Ölbebaba-sztori

2008-ban a Mamami.hu fórumáról összegyűlt egy kis csapat, hogy megszervezzék az első Nemzetközi Babahordozó Hét hazai programját. A cél az egészséges, biztonságos és kényelmes babahordozás népszerűsítése volt, és viszonylag hamar kiderült, hogy a legjobb módja a közös munkának az, ha szervezett formában folytatjuk. 2009 végére, többszöri nekifutásra sikerült megalapítani az Ölelés Babahordozó Egyesületet, megszületett az Ölbebaba.

2010-től beindult a munka. Igyekeztünk a legváltozatosabb módon terjeszteni a babahordozást: honlapot (www.olbebaba.hu) és Facebook oldalt indítottunk, eljutottunk újságok oldalaira, rádió- és tévéműsorokba. Évről évre csatlakoztunk a Nemzetközi Babahordozó Héthez, majd mikor azt tapasztaltuk, hogy a helyi szervezők várakozáson felüli lendülettel vették át a stafétát, hátrébb léptünk, és a továbbiakban szakmai és szervezeti hátterünkkel támogattuk őket. Részt vettünk családoknak szóló rendezvényeken a nagyobb fesztiváloktól a kisebb kerületi baba-mama napokig, elindítottuk a saját programjainkat, mint a Hordozásünnepet és az Ölbebaba klubokat, feltaláltuk a babás mozit (amit később átvett egy azóta megszűnt művészmozi), és rendszeresen vendégei voltunk a Védőnő-Szülésznő Konferenciának. Segítséget nyújtottunk a családoknak online tanácsadás és szakmai ajánlások formájában, és elsőként készítettünk térképes keresőt a babahordozási tanácsadókról és a babahordozó klubokról, hogy összehozzuk őket a számukra elérhető személyes segítségekkel. Kivettük a részünket a szakmai munkából is. Többen elvégeztük valamelyik babahordozó iskola képzését, nyomon követtük az iskolák életét, próbáltuk folyamatosan gyarapítani a tudásunkat. Szakmai anyagokat gyűjtöttünk, cikkeket írtunk, és 2011-ben kiadtuk saját, Babahordozás című információs füzetünket. Ugyanebben az évben Országos Babahordozó Szakmai Napot szerveztünk, ahol kísérletet tettünk egy összehangolt szakmai munka elindítására, 2014-ben pedig a babahordozás ortopédiájáról tartottunk szakmai konferenciát. Együtt dolgoztunk más civil szervezetekkel, többek között az LLL Magyarországgal, a TAVAM-mal és a NOE-val, és több neves szakemberrel, akik közül állandó pártfogónkat, Bagdy Emőkét emelnénk ki.

Akik ma levesznek egy hordozót valamelyik bolt polcáról, vagy a Facebookon böngésznek, talán már nem is tudják, mi az az Ölbebaba. Nem csoda, az utóbbi hónapokban lényegében teljesen inaktívvá vált az Egyesület, nem veszünk részt programokon, nem születnek cikkek, az adatbázisaink messze nem naprakészek. Persze utóbbival még lenne bőven tennivaló: mintha a földből nőnének az újabb klubok, újabb tanácsadók, újabb hordozóeszközök. Mi pedig…

Elfáradtunk

Amikor indultunk, sok volt a munka, de sok volt az energiánk is, lelkesek voltunk, és napról napra feltöltött minket az, hogy valami nagynak vagyunk a részesei. Közben pedig nem gondoskodtunk az utánpótlásról. Nem gondoltuk, mennyire kevés lesz az időnk, amikor már nem csak egy csecsemővel jövünk-megyünk, hanem már két-három gyerek szaladgál körülöttünk. Nem gondoltuk, mennyire elfogy az energiánk, amikor a kihívások feladatokká, kötelezettségekké válnak. Nem gondoltuk, hogy mennyire kedvünket fogja szegni, hogy a babahordozó szakma időről időre csatatérré válik, amelyen hol villámhárítókká válunk, hol két tűz közé vagy éppen a célkeresztbe kerülünk.

Rossz menedzserei voltunk önmagunknak: míg részt vettünk minden nagyobb karitatív akcióban, vagy éppen mi magunk szerveztünk gyűjtést, addig az egyesületi eszközpark saját, személyes hordozóinkból és összesen három darab adományba kapott hordozóból állt. A civil szférában nem egyedülálló módon pénzünk sem volt soha.

Mindezek ellenére nem érezzük úgy, hogy kudarcot vallottunk. Sőt.

Büszkék vagyunk

arra, amit elértünk. Úgy indultunk, hogy szeretnénk független, hiteles forrás lenni a családok számára, hogy érezzék, egyetlen célunk, hogy megismertessük velük a babahordozást, hogy amit nyújtunk, az nem egy termék vagy szolgáltatás, amit (már megint) meg kell venni, hanem információ. Éppen ezért nem kötődtünk egyetlen hordozómárkához és egyetlen hordozóiskolához sem, noha idővel többen egy-egy iskola tanácsadójává, vagy egy-egy vállalkozás alkalmazottaivá váltunk.

Sokat munkálkodtunk azon, hogy itthon is minél szélesebb körben elterjedjenek a helyes hordozás alapjai, amiket a magyarországi oktatók honosítottak meg. Szerettünk volna kidolgozni különböző szakmai sztenderdeket, mi több, még az a hiú ábránd is megfordult a fejünkben, hogy védjegyet hozunk létre, de be kellett látnunk, hogy egyszerű babahordozási tanácsadókként ehhez nincs meg sem a kellő tudásunk, sem a kompetenciánk, sem az anyagi hátterünk. Mégis azt vettük észre, hogy sztenderdek és védjegyek nélkül is hivatkozási alappá váltunk, egyre többször élhettük meg azt, hogy tényleg forrás lettünk.

Sokat tanultunk, sokat változtunk, más hordozóiskolákból, más tudással jöttünk, vagy éppen nem is végeztünk el iskolát – mindig is sokfélék voltunk. Egy valami mégis mindig ugyanaz maradt: az a szemléletünk, ha úgy tetszik a hitvallásunk, hogy legyen a babahordozás szabadsága mindenkié. Számunkra ez volt a legfontosabb, amit kaphattunk, és ezt akartuk továbbadni Nektek is. Ez volt a célunk és ez volt a mércénk, amit nem engedhettünk sérülni.

Szóval vége

Elfogytak a tartalékaink, de elfogyott a munkánk is: a küldetés, amit kitűztünk magunk elé, teljesült, hiszen itt van a sok tanácsadó, a sok gyártó, a sok klub, és Ti, a megszámlálhatatlanul sok hordozó család. Szóval nem szomorkodunk. Persze lehetett volna új feladatokat keresni, más célokat és más mércéket felállítani, de az már nem az Ölbebaba lenne, mi pedig szeretnénk, ha erre az Ölbebabára emlékeznétek… De mielőtt lelépünk…

Még van egy tartozásunk

Megígértük Nektek, hogy az utolsó nagy, szakmai megmozdulásunk tanulságait megosztjuk Veletek. A fent leírt okokból lassabban haladunk vele, mint szeretnénk, de legyetek türelemmel, hamarosan átnyújtjuk ezt a – nevezhetjük így – búcsúajándékot!

Azután tényleg elbúcsúzunk…

_____

Gyertek ismerkedni, próbálgatni, ha jó sokan leszünk körbetekerjük a tavat kendőkkel. És íme a programok Köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy ez létrejöhessen, most már csak rajtatok múlik, hogy sikerül a fesztivál!

Programok itt

“1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben pedig habilitált doktora. Több egyetemi pszichológia szakirány alapítása és szervezése fűződik nevéhez. Főbb kutatási területei: relaxációs eljárások hatásvizsgálata, a hivatásszemélyiség fejlesztésére irányuló módszerek kimunkálása; párkapcsolati viszonyelemzés, stressz-kezelő módszerek, egészségpszichológia. Missziója, hogy minél több emberrel megismertesse, hogyan működik a lélek. Megszervezte a Szülők Iskoláját és a Pedagógus-Akadémiát, hogy korszerű ismereteket adjon át szülőknek, nevelőknek.”

(Forrás: http://www.primissima.hu/jeloltek/dr-bagdy-emoke/371/)

Az Ölbebaba életébe 2009-ben lépett be, amikor első kérésre elvállalta a Nemzetközi Babahordozó Hét fővédnökségét, majd tiszteletbeli tagjaink között is köszönthettük. Azóta is töretlenül mellettünk áll – nemcsak tudásával, de szívével, lelkével…

Kendő puhaságú body, amit nem kell kötözgetni, mert egy csatos vagy mei tai könnyedségével vehető fel, a mérete pontosan állítható  a babánkra, karikái segítségével pedig ideális tartás biztosítható a legkisebbek számára is.

Az emeibaby a hordozó.hu jóvoltából került hozzánk. Köszönjük!

Még többet itt olvashattok róla: www.emeibaby.com

További részletek itt olvashatók.

A koraszülött babák még több törődést, figyelmet, gondoskodást igényelnek, mint időre született társaik. Gondozásuknak igen hatékony módja a kenguru-módszer, ez a speciális hordozás, amikor ezek az apró babák közvetlen bőrkontaktusban lehetnek szüleikkel.

November 16-án ünnepeljük a koraszülöttek világnapját, ennek alkalmából Szegeden szerveznek izgalmas programot az érdeklődőknek.

Részletesen a kenguru módszerről itt olvashatsz.

Cím: 1126 Budapest, Kiss János altábornagy utca 40. (ELTE Tanító- és Óvóképző Kar fsz. 19-es terem)

Részletek  itt.

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar szervezésében: „Kisgyermekes szülők éjszakája”

2013. szeptember 27.

A rendezvény helyszíne: Budapest, XII. kerület, Kiss János altb. u. 40. az ELTE TÓK épülete
Szervezők: Az ELTE TÓK Természettudományi Tanszéke, Neveléstudományi Tanszéke, Énekzenei Tanszéke és a Kar csecsemő- és kisgyermeknevelő BA szakos hallgatói.

Programok
18.00 Dékáni megnyitó (Helyszín: fszt. 31. terem)
18.10 Műhelyek:

o Értelmes délután – mit csináljunk délután a gyermekünkkel? Kerületi kisgyermekes
programok bemutatkozása, műhelybeszélgetés (vezetik: Sándor Mónika és Endrődy-Nagy
Orsolya) – Helyszín: fszt. 31. terem
o Játszóház szülőknek – hogyan játsszunk gyermekünkkel különböző életkorokban? (vezetik: B. Lakatos Margit és Rádi Orsolya) – Helyszín: alagsori 26/b terem
o Baba-mama – zene-bona – zene és mozgás csecsemőkkel és nagyobbakkal (vezeti:
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna)- Helyszín: fszt. 4. terem
o Kötődés a gyakorlatban – hordozás, babamasszázs (vezetik: Serfőző Mónika és F. Lassú
Zsuzsa) – Helyszín: fszt. 19. terem
o Kivételes gyermekek – sajátos nevelési igénnyel élő gyermek nevelése – hasznos
információk: fejlesztési lehetőségekről, elérhetőségekről, integrált nevelésről, táborozásról,
szülői egyesületekről (vezetik: Rózsáné Czigány Enikő és Golyán Szilvia) – Helyszín: fszt. 18. terem

o Egészséges táplálkozás – bio bár, kóstoló és csináld magad – Helyszín: III. emeleti
folyosó

o  Műhelybeszélgetés az anyatejes táplálásról, filmvetítés (vezetik: Kolosai Nedda, és
Venyingi Beáta) – Helyszín: III. emeleti TE előadó
o Egészségműhely: testösszetétel-mérés (InBody 720) testösszetétel analizátorral,
vérnyomásmérés, tanácsadás (vezetik: Darvay Sarolta és Vitályos Gábor Áron) III. em. 302.
terem
21.00 Zárszó (Helyszín: fszt. 31. terem)