“A testen hordozás minden gyermek és szülő számára előnyös, egy különleges babának és szüleinek pedig pontosan azokat az ajándékokat kínálhatja, amelyekre a legnagyobb szükségük van.

Amikor egy rendkívüli baba születik, gyakran külsejében és viselkedésében is eltér a többiektől. Mivel az alapfelszereltség, amellyel egy normál baba útnak indul, azt szolgálja, hogy életben maradjon, fejlődjön és túlélése érdekében a gondozóit maga mellett tartsa, az ettől való eltérések azt is jelentik, hogy az ilyen babák eleve kevésbé tudják kiváltani szüleikből azt a gondoskodó magatartást, amely kötődésük alapját jelentheti. A kötődés minősége pedig nem csak a köztük levő érzelmi kapocs erősségét határozza meg, hanem a gyereknek minden további kapcsolatát, elfogadottságát, az élethez való hozzáállását, egészségi állapotát, szellemi teljesítményét is befolyásolja.”

Az 1. rész folytatása az Érintőn olvasható.>>

“Az előző részben arról volt szó, hogyan segíti a kötődést a testen hordozás és hogy ez miért különösen fontos azoknál a babáknál, akik a megszokottól eltérő csomaggal érkeznek a világba. Most arról beszélek, milyen további előnyöket kínál a hordozás a spec babáknak és szüleiknek.

Kommunikáció

A kendőben a baba egy magasságban van a felnőttel, így könnyebb, természetesebb beszélni hozzá. Passzívan a felnőtt másokkal való kommunikációjának is inkább részese, egyszerűen attól, hogy ott van, ahol a beszélgetések zajlanak, és mert érzékeli a hordozó gesztusait, testbeszédét is.

A testközelség a baba és a hordozó felnőtt szavak nélküli párbeszédét is segíti: a szülő így finomabb jelzésekből is ért, érez és azonnal tud reagálni. Saját tapasztalat, hogy sokszor csak akkor tudtam, mire van szüksége a lányomnak, ha kézbe vettem, átöleltem és így teljesebben tudtam ráhangolódni.”

A 2. rész folytatása az Érintőn olvasható.>>

“Manapság a csecsemőktől megvonják az anyai gondozójukkal való kapcsolatot a nap nagy részében. Kapcsolatkereső jelzésük, sírásuk biológiailag egyenértékű a hordozott baba akusztikus vészjelzéseivel, amely elvesztette az egyetlen védelmező anyával való közelséget…”

(Prof. Dr. Bernhard Hassenstein viselkedésbiológus, a Verhaltensbiologie des Kindes című könyv szerzője)

AZ EMBER BIOLÓGIAI HÁTTERE

Az emberi csecsemő biológiailag passzív (anyja segítségére szoruló) hordozott utód. Ezt mutatja:

• kéz és láb fogóreflexei
• átkaroló reflexe
• összerezzenési reflexe
• részben még fejletlen érzékszervei (pl. látás)
• labilis testhőmérséklet-szabályozása

Anyjuk közvetlen közelségére, melegségére és testkontaktusra van szükségük ahhoz, hogy érési folyamatuk folytatódhasson, és megfelelően fejlődhessenek.

Bernhard Hassenstein, Evelin Kirkilionis Der menschliche Säugling Nesthocker oder Tragling. In Wissenschaft und Fortschritt 42 1992

Az újszülöttek fogó- és karolóreflexei, valamint anatómiai állapota (C alakú gerince, spontán terpesz-lábtartása felemeléskor) arra mutatnak, hogy különösképpen alkalmasak a testen való hordozásra.

Prof. Dr. med. J. Büschelberger: Das Tragetuch – eine Möglichkeit zur Wiederherstellung des biologisch vorgegebenen Verhaltens bei der Pflege von Neugeborenen, Säuglingen und Kleinstkindern
http://www.didymos.de/html/bueschelberger.htm

A HORDOZÁS POZITÍV HATÁSAI

A baba fejlődése

A rendszeresen hordozott csecsemők jobban fejlődnek motorikus, kognitív és érzelmi téren egyaránt. Hordozáskor a baba sokkal többet lát környezetéből, agya több ingert kap. Az anya mozgása stimulálja bőr-receptorait, valamint a mozgás- és egyensúlyozó szerveket. A baba lábai az anatómiailag ideális terpesztartásban vannak. Az intenzív szem- és testkontaktus biztonság érzetet ad, melynek pszichoszociális jelentősége felmérhetetlen.

Prof. Dr. Ernst J. Kiphard, Frankfurti Egyetem, részlet egy tanulmányból

Hordozás közben a baba érzékeli a hordozó szívverését, lélegzetvételét, hangját és testmelegét. Kutatások szerint ezek segítik az újszülötteket (különösképpen a koraszülötteket), hogy alkalmazkodjanak a méhen kívüli élethez.

Ludington-Hoe SM, Swinth JY.: Developmental aspects of kangaroo care. J Obstet Gynecol Neonatal Nurs. 1996 Oct; 25(8): 691-703.

Kevesebb sírás

A hordozott babák (átlagosan) kevesebbet sírnak: összességében 43%-kal, az esti órákban pedig 54%-kal kevesebbet.

Hunziker, U. A. and Barr, R, G. (1986). Increased carrying reduces infant crying: a randomized controlled trial. Pediatrics, 77, 641-8.

Azon kultúrákban, ahol a babákat szinte folyamatosan hordozzák, a babák kevesebbet sírnak, mint a nem hordozós kultúrákban.

Barr, R. G. (1990). The Early Crying Paradox: A Modest Proposal. Human Nature, 1, 355-389.

Barr, R. G., Konner, M., Bakeman, R. and Adamson, L. (1991). Crying in !Kung San infants: a test of the cultural specificity hypothesis. Developmental Medicine and Child Neurology, 33, 601-10.

Brazelton, T. B., Robey, J. S., Collier, G. A. (1969). Infant development in the Zintandeco Indians of Southern Mexico. Pediatrics, 44, 274-290.

Lee, K. (1994). The crying pattern of Korean infants and related factors. Developmental Medicine and Child Neurology, 36, 601-7.

LeVine, R.A., LeVine, S., Dixon, S., Richman, A., Leiderman, P.H., Keefer, C. and Brazelton, T.B. (1994). Child Care and Culture: Lessons from Africa. Cambridge: Cambridge University Press.

Szocializáció

A hordozott babák hamarabb szocializálódnak, mivel közelebb vannak a felnőttekhez, tudják arckifejezéseiket tanulmányozni, a nyelvet gyorsabban tanulni és a testbeszédet elsajátítani.

Kitzinger, Sheila (1989): A síró baba. Penguin Books.

Biztonságos kötődés

A hordozott babák nagyobb valószínűséggel kötődtek biztonságosan gondozójukhoz.

Anisfeld, E., Casper, V., Nozyce, M. and Cunningham, N. (1990). Does infant carrying promote attachment? An experimental study of the effects of increased physical contact on the development of attachment. Child Development, 61, 1617-1627.

A hordozott babák általában hamarabb lesznek magabiztosak és önállóak.

Whiting, J. W. M. (1981). Environmental constraints on infant care practices. In R. H. Munroe, R. L. Munroe & B. B. Whiting (Eds.), Handbook of cross-cultural human development, New York: Garland STPM Press.

A HORDOZÁS TERÁPIÁS ÉS PREVENCIÓS LEHETŐSÉGEI

Hasfájás

A hordozás segít a hasfájós babákon, a felnőtt mozgása masszírozza a baba pocakját, miközben a függőleges helyzetben könnyen távozik a lenyelt levegő is.

Barr RG, McMullan SJ, Spiess H, Leduc DG, Yaremko J, Barfield R, Francoeur TE, Hunziker UA (1991). Carrying as colic therapy: A randomized controlled trial. Pediatrics, 87: 623–630.

Szoptatási problémák

Tejmennyiség növelés

Hordozással növelhető a tejmennyiség. A baba többször és többet szopik, ha hordozzák, amely segíti az anya tejtermelésének fokozását.

Martha Sears, William Sears: The Breastfeeding Book. New York, NY: Little, Brown and Company, 2000.

A testkontaktus a babával növeli az anyákban a prolaktinszintet, mely hormon felelős az anyatej termelését.

Krista M. Delahunty, Donald W. McKay, Diana E. Noseworthy and Anne E. Storey (2006): Prolactin responses to infant cues in men and women: Effects of parental experience and recent infant contact.
http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGC-4MH2C47-2&_user=10&_coverDate=02%2F28%2F2007&_rdoc=1&_fmt=high&_orig=search&_origin=search&_sort=d&_docanchor=&view=c&_searchStrId=1552897491&_rerunOrigin=google&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=ab4f31bd5991d757e26c395c0d8845d2&searchtype=a

Lassan gyarapodó babák

A babahordozás segítheti a koraszülött és lassan gyarapodó babákat, hogy gyorsabban növeljék súlyukat. Mivel a hordozott baba közel van anyjához, gyakran és hosszabban szopik.

Hasselmeyer, E. G. (1964). The premature neonate’s response to handling. Journal of the American Nursing Association, I. 15-24.

Solkoff, N, et al. (1969). Effects of handling on the subsequent development of premature infants. Developmental Psychology, 1(6). 765-768.

Pótlás

Ha a szoptatás nem sikerül vagy nem lehetséges, a hordozás segíti a kötődést a közelség megteremtésével a tápszeres táplálás közben és mindenkor.

Blois, M, MD. (2005). Babywearing: The Benefits and Beauty of This Ancient Tradition. Pharmasoft Publishing.

Csípődysplasia

A csecsemőkori csípődysplasia kezelésének legideálisabb módja a hordozás. Biztosítja a hagyományosan előírt anatómiailag megfelelő terpesztartást, de mindeközben a mozgás még stimulálja is a csípőízületet, elősegítve annak gyorsabb érését.

Dr. med. Ewald Fettweis: Hüftdysplasie: Sinnvolle Hilfen für Babyhüften, Trias, Stuttgart, 2004.

Bölcsőhalál (SIDS)

A hordozás elősegíti a baba idegrendszerének fejlődését, így csökkenti a bölcsőhalál kockázatát, melyet a légzéskontroll és az éretlen idegrendszer diszfunkciójának tartanak.

A hordozás egyensúlyozószerv-stimuláló hatása segíti a babákat jobban lélegezni.

A kenguru-módszernél a felnőtt szabályozóként működik a baba fiziológiás folyamataiban, ideértve, hogy emlékezteti a lélegzésre.

William Sears, M.D. SIDS A Parent’s Guide to Understanding and Preventing Sudden Infant Death Syndrome. New York, NY: Little, Brown and Company, 1995.

A számos magasabb pszichológiai kockázati tényező ellenére kevesebb a bölcsőhalál az ázsiai babák körében, feltehetően a hordozás és együttalvás elterjedt gyakorlatának köszönhetően.

Petersen, S. A., & Wailoo, M. P. (1994) “Interactions between infant care practices and physiological development in Asian infants.” Early Human Development, 38, 181-186.

Pozicionális plagiokefália

A hordozás csökkenti a pozicionális plagiokefália („lapos fej szindróma”) kockázatát, mivel a babahordozási pozíciók egyikében sincs a baba hosszasan elfektetve közlekedés vagy alvás közben.

Littlefield, Timothy R. “Car Seats, Infant Carriers, and Swings: Their Role in Deformational Plagiocephaly,” Journal of Prosthetics & Orthotics 15, no. 3 (2003): 102-106.

John Persing, MD, et al., American Academy of Pediatrics Committee on Practice and Ambulatory Medicine, Section on Plastic Surgery and Section on Neurological Surgery, “Prevention and Management of Positional Skull Deformities in Infants,” Pediatrics 112, no. 1 (July 2003): 199-202.

Depressziós anyák

Hordozáskor a csecsemővel való fizikai kapcsolat növeli az anya oxitocinszintjét, amely csökkenti a pospartum depresszió és az anya pszichoszomatikus megbetegedésének előfordulását.

Lonstein, Joseph S.: Regulation of anxiety during the postpartum period. Frontiers in Neuroendocrinology, Volume 28, Issues 2-3, August-September 2007, Accessed 2009-05-09

A hordozás segíti a depressziós anyákat. A nem érintett babáknak több hang- és és szemkontaktusra van szükségük, csak hogy megbizonyosodjanak róla ott van az anyjuk. Hordozáskor a kapcsolat eleve adott, a depressziós anyára nem hárul a kapcsolatfelvétel „terhe”.

Pelaez-Nogueras M, Field TM, Hossain Z, Pickens J. (1996). Depressed mothers’ touching increases infants’ positive affect and attention in still-face interactions. Child Development, 67, 1780-92.

Írta: Madarász Tünde képesített babahordozási tanácsadó
Szerkesztette: Szegi-Holtzinger Zita baba- és gyermekhordozási tanácsadó, gyógypedagógus

Nyomtatható (doc) változat itt!

A hordozás tökéletesen megfelel a kisbaba testi, lelki és szociális igényeinek. A babának a táplálékhoz hasonlóan fontos igénye az ölelő biztonság. A hordozás gördülékennyé teszi az átmenetet a méhen belüli életből a kinti létbe. A legtöbb kisbaba a hordozóeszközben azonnal megnyugszik, és hamarosan elalszik. A hordozója mellkasához bújva hallhatja a belülről már ismert szívdobogást és a test más zörejeit. Szemlélődhet, de ha akar, el is tud bújni a külvilág fárasztó, zavaró ingerei elől. Jelzéseit közvetlenül érzékelik, így azonnal ki tudják elégíteni a szükségleteit.

A hordozás mindennapi gyakorlata különösen fontos a koraszülötteknek, a speciális igényű és a nyűgös, hasfájós babáknak. A baba a hordozókendőben összhangba kerül az anyja légzésének ritmusával, szívdobogásával és minden mozdulatával. Ezek a hatások segítik a babát saját teste működésének szabályozásában. Kutatások sora bizonyította azt is, hogy a gyakran megérintett és testközelben tartott koraszülöttek súlya gyorsabban gyarapodik, és egészségi állapotuk is jobb. Az amerikai Gyermekgyógyászat című lapban közzétett vizsgálat adatai szerint napi háromórányi hordozás eredményeként összesen 43 százalékkal, este pedig 54 százalékkal kevesebbet sírtak a babák.

A hordozás erősíti a kötődést, felébreszti az ösztönöket, megerősíti a szülőt gondoskodó szerepében. A hordozás lényege az emberi tényező: a szemlélet és az elsajátítható képesség, nem a tárgy, a hordozóeszköz. A baba elégedettsége, amely abból fakad, hogy igényeire a szülő könnyen tud válaszolni, megjutalmazza a kezdő szülőt, aki így magabiztosabbnak, kompetensnek érzi magát. Szerencsére nem csak az anyák hordoznak: az apáknak, nagyszülőknek, nevelőszülőknek is lehetőséget ad a hordozás, hogy ezzel az intenzív testi kontaktussal kialakítsák a kötődést. A hordozás segíti a szociális fejlődést, humanizálja a babát. A hordozás nagyszerű lehetőség arra, hogy a kisbabát, ahová csak lehet, magunkkal vigyük. Az anya testének biztonságában a kicsi emberi hangokat hall, a felnőttekkel azonos magasságból jól látja az arcokat. A hordozott babához sokkal könnyebb beszélni, arckifejezésére reagálni, és ő is tanulmányozhatja az emberek viselkedését. (Az egészen kis babáknak a fejét is be lehet tenni a kendő alá, ez óvja őket a hidegtől és bizonyos mértékig a cseppfertőzéstől is.) A hordozás jót tesz az izmok, a csontok és a mozgás fejlődésének. A helyes hordozási technika a szorosra kötött hordozó és a széles terpeszben, térdhajlattól térdhajlatig alátámasztott popsi támogatja a gerinc és a medence fejlődését, hatékonyan előzi meg és javítja a csípőficamot és a kötött csípőt. A hordozott babák együtt mozdulnak a szülő testével, kis izmaik minden mozdulatra reagálnak. Az egyensúlyváltozás folyamatos ingerei és a taktilis ingerek segítik az egyensúlyérzék és a mozgás fejlődését.

A hordozás örömteli a szülőnek. „Minden nap új öröm, ahogy hozzám bújik a kisbabám. Ugyanazt látjuk a világból, közösek a tapasztalataink. A kendő szorosan öleli, mint valaha az anyaméh. Egymást melegítjük, látom az arcát, hallom minden kis hangját, a sóhajtását. Ha ébredezik, egykét ringató mozdulattal könnyen vissza tudom altatni” így vall erről az élményéről egy hordozó anya. A hordozással járó önbizalom és szabadság fogyhatatlan jókedvet hoz a babázás hónapjaiba. A hordozóeszközök ráadásul gyönyörűek, igazi stílusos darabok öltöztetnek.

A hordozás praktikus és kényelmes. A hordozás otthon és útközben is nagy szabadságot ad a szülőnek. A hordozás segít, hogy az anya foglalkozhasson a nagyobb gyerekkel, vagy elvégezze a házimunkát anélkül, hogy folyton félbe kellene hagynia, ha felsír vagy unatkozik a kicsi. A hordozás a testvérféltékenység leküzdésében is segít: az egyik a hordozóban, a másikkal játszhatunk, mesét olvashatunk neki. Egy jó hordozóval az elfoglalt szülő akár egész nap járhatja a várost, metrózhat, lépcsőzhet, intézheti ügyeit, vagy nekivághat a meredek hegyoldalnak. Háton vagy csípőn még a nagyobb súlyú kisgyereket is könnyű vinni. A hordozás megkönnyíti azokat a tevékenységeket, amelyek nélkülözhetetlenek a számos kismamát sújtó elmagányosodás, bezártság ellen. Remekül kiegészíti az autózást és a babakocsizást, de kizárólagosan is használható. A hordozóeszköz kis helyen elfér. Hideg időben biztonságos melegben tartja a babát. Hosszú távon a hordozó személy hátizmait, állóképességét is megerősíti a hordozás.

Hogyan hordozzunk?

A babahordozás megtanulható. Olyan készség ez, ami bőségesen meghálálja az elsajátítására fordított időt és energiát. Más hordozó anyák segítségével, a havi rendszerességű hordozós klubokban, a hordozóeszköz leírásából, internetes videókból és hordozós tanfolyamokon is meg lehet tanulni a hordozást. Aki ismeri a hordozás számos előnyét, nem retten meg egy kis gyakorlástól.

Kifelé ne!

Kérjük, mindenképpen hívja fel a kismamák figyelmét arra, hogy kifele ne hordozzák a babát. A kifelé fordított testhelyzet több okból is káros a babának: ha a hasa nem ér a szülő testéhez, akkor „lóg a levegőben”, folyamatosan hátrafeszíti a gerincét, homorításra kényszerül ahelyett, hogy a gerinc a baba fejlettségének megfelelő fiziológiás helyzetben lenne megtámasztva. A kifelé fordított baba lábai nincsenek terpeszben, hanem csípőben ki vannak nyújtva, ami a csípőízület fejlődése szempontjából káros. Ha ebben a testhelyzetben éri a babát ijedség, esetleg túl sok számára az inger, és elfárad, nem tud biztonságot keresve a hordozójához bújni. Ráadásul ez a póz a hordozó személynek is nagyon fárasztó és kényelmetlen.

A helyes technika

A baba hasa tehát a hordozó személy testéhez érjen, lábai legyenek széles terpeszben, a hordozó testét a két lábával ölelje át, és térdhajlattól térdhajlatig legyen alátámasztva. A hordozó szorosan illeszkedjen, tartsa a törzsét (előre-hátra hajolva a gyerek törzse szorosan a hordozó személy törzséhez simulva marad). Egész kis babáknak a fejét vagy a tarkóját is meg kell támasztani, később lejjebb húzódhat a hordozó széle, majd a kis kezek is kint lehetnek.

Miben hordozzunk?

Olyan hordozót válasszunk, amelyben a fent említett, anatómiailag helyes hordozási mód megvalósítható. A tapasztalt, több éve hordozó anyák, akiket ismerünk, megválnak a kengurutól, mert a legtöbb kenguru nem felel meg ennek a feltételnek. A sokféle hordozóeszköz közül választhatjuk a hordozókendőt, az ázsiai eredetű mei tait, vagy a kenguruhoz első látásra nagyon hasonló, de a babának anatómiailag helyes alátámasztást biztosító formázott hordozókat.

A teljes levél letölthető, nyomtatható változata (pdf)

Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy hogyan jött az ötlet, hogy az ember hordozza a gyermekeit, vissza kell mennünk egészen a gyökerekig. Nézzünk szét az állatvilágban!

Utódgondozás szempontjából két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: szakaszosan gondoskodó állatokat, melyek hosszabb-rövidebb időre magukra hagyják kicsinyeiket, hogy pl. élelem után kutassanak, illetve folyamatosan gondoskodó állatokat, amelyeknél legalább az egyik szülő szünet nélkül az utódok mellett tartózkodik. Egy másik felosztás szerint vannak fészeklakó állatok (pl. énekesmadarak, bizonyos kistestű emlősök), melyek kicsinyeiket egy állandó, védett helyen, fészekben, odúban nevelik, míg azok elég érettek lesznek ahhoz, hogy elhagyják a biztos menedéket. Vannak fészekhagyó állatok (pl. vízimadarak, nagytestű növényevő emlősök), melyek szinte folyamatos mozgásban vannak, és legfeljebb az utódok megszületéséig telepednek le, ezért ezeknek az utódoknak olyan éretten kell világra jönniük, hogy rögtön követni tudják szüleiket. Végül vannak a hordozott állatok (pl. erszényesek, főemlősök), akiknek szintén éretlenek a kicsinyeik ahhoz, hogy önállóan mozogjanak vagy ellássák magukat, de őket a szülők – életmódjukból kifolyólag – mégsem fészekben nevelik, hanem saját testükön viszik magukkal mindenhova.

Az utódgondozást a kifejlett állatok életmódja mellett a világra jövő utódok érettsége határozza meg. Vannak éretlen utódú, rendszerint kistestű állatok (pl. rágcsálók), melyek meglehetősen szaporák, tehát viszonylag rövid vemhesség után sok utódot hoznak világra. Ezek az utódok kifejezetten éretlenek (többnyire csupaszok és szemük még csukva van, alig tudnak mozogni), de gyorsan növekednek. Agyuk is gyorsan nő, de testükhöz képest kicsi marad. Ellentétük az érett utódú állatok (pl. főemlősök), melyek viszonylag hosszú vemhesség után hozzák világra kevés számú utódukat, akik jóval érettebbek (szőrrel borítottak, és elég erősek és ügyesek ahhoz, hogy önállóan mozogjanak, vagy megkapaszkodjanak szüleikben). Testük és agyuk is lassan növekszik, de ez az agy a testmérethez képest nagy.

Az embergyermek a főemlős kölykökhöz képest meglehetősen éretlenül születik. Ugyan szeme már nyitva, és az állatvilágban a legnagyobb aggyal rendelkezik, de agya, idegrendszere mégis éretlen, fizikai képességei pedig messze alulmaradnak a többi főemlős kölyökéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül hihetetlen fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig tehát egyáltalán nem olyan tempóban fejlődik, ahogy azt egy érett utódú főemlőstől várnánk. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy sajátos evolúciós kompromisszum az oka. Ez dióhéjban arról szól, hogy miután az ember kiemelkedően nagy aggyal rendelkezik, arányosan szokatlanul nagy koponyára van szüksége. Azzal viszont, hogy őseink felegyenesedtek, és kétlábon járó élőlényekké váltak, olyan formán alakult át a csípőjük, hogy a szülőcsatornán már nem fért volna át egy érett agyat tartalmazó koponya. Az ember ezért kénytelen idő előtt, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. Ez az „idő előtt” R. D. Martin főemlősöket kutató zoológus számításai szerint 12 hónapot jelent, tehát szerinte ha az embernek nem kéne éretlenül megszületnie, 21 hónapot töltene az anyaméhben. Ez a 12 hónap fejlődési tempóját tekintve tehát a méhen belüli fejlődés ritmusát követi, ezt követően pedig már határozottan főemlős módjára cseperedik tovább az embergyerek. 12 hónapig viszont olyannyira védtelen és önállótlan, hogy folyamatos gondoskodásra szorul. Az ember biológiai szempontból nem fészeklakó élőlény, ezért más módon kell megoldania ezt a folyamatos gondoskodást. Ezért választotta távoli rokonaihoz hasonlóan azt, hogy testén hordozza kicsinyeit mindaddig, amíg elég önállóvá válnak, és tette ezt évmilliókon keresztül.

EGY KIS ANATÓMIA

Lássuk most közelebbről az embert, ezt a hordozott élőlényt!

A felnőtt ember csont- és izomrendszere tökéletesen alkalmazkodott a kétlábon járáshoz. 33-35 csigolyából álló gerince ún. kettős „S” alakban fut végig a törzsön, hogy biztosan, ugyanakkor rugalmasan megtartsa az ember felsőtestét és fejét. Csípője elég masszív ahhoz, hogy elbírja felső testét és a rajta megtapadó, nagyméretű izmok által kifejtett erőt, a csípő alakja pedig oly módon fejlődött, hogy képes helyén tartani a mozgó lábakat, melyekre immár az egész test ránehezedik. Utóbbi feladatot a csípőízület látja el, mely a medencecsontban található mély bemélyedéséből, ízületi vápából és a combcsont fejéből, illetve az ezeket összekötő szalagokból épül fel. Az ember lába szintén a kétlábon járáshoz alkalmazkodott, különleges statikával ellátott rendszer. A láb csontjai szinte teljesen egyenesek, hiszen így a legalkalmasabbak a test súlyának megtartására. Mindent egybevéve a felnőtt emberi test képe egy függőleges, erőteljes, dinamikus rendszert mutat.

1. A felnőtt kettős S alakú és az újszülött C alakú gerince 2. A felnőtt (balról) és az újszülött (jobbról) csípője

Egy újszülöttnél egészen más formákkal találkozunk. Gerincében még nem fedezhetőek fel a fej emelésével, majd az üléssel, állással, járással kialakuló görbületek, így az egy egységes, görbe ívet ír le, azt az ívet, amit már a méhen belüli élet során is megfigyelhetünk. Csontjainak egy része még fejletlen, így a csípőízület csontjai is. A medencecsontban lévő ízületi vápa még jóval sekélyebb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont találkozása, és „összekapaszkodása” még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél. A csípőízület egészséges fejlődését szintén a mozgás segíti elő, azaz ha a combcsont megfelelő szögben és irányban illeszkedik a vápába, és így mélyíti azt. (Ez a megfelelő szög és irány H. J. Büschelberger ortopéd orvos számításai alapján úgy jön létre, ha a baba lábai kb. 80 fokos terpeszben vannak, és behajlított lábainak combcsontja és lábszárcsontja szintén kb. 80 fokot zárnak be.) Érdekes jelenség az is, hogy az újszülöttek lába fiziológiásan görbe. Ez is csak a lábra állással fog kiegyenesedni.

Érdemes kitérni még az újszülöttek idegrendszerére. Ahogy korábban szó volt róla, még az időre született újszülöttek is éretlenek, és ez az éretlenség érinti az idegrendszert is. Érzékelésük még messze elmarad a felnőttekétől, vagy akár a nagyobb gyerekekétől, mozgásuk rendezetlen, szabályozatlan, és különböző reflexekkel tarkított. Bár ezeknek a reflexeknek a kialvását a fejlődés jeleként szokás értelmezni, mégis érdemes odafigyelni néhányra ezek közül, mert ezekben is felfedezhetjük a hordozottság gyökereit. Ilyenek a tenyéren és talpon is kiváltható fogóreflex, amikor a baba rámarkol a tenyerét megérintő tárgyra vagy kézre, illetve az átkaroló (Moro-) reflex, amikor a baba hirtelen, ijesztő inger hatására ölelő mozdulatot tesz. Ezek mind azt jelzik, hogy az újszülöttekbe be van programozva az, hogy valaki ott lesz testközelben, akibe bele tudnak kapaszkodni.

MI TÖRTÉNIK A BABA TESTÉVEL HORDOZÁS KÖZBEN?

Egy ma már idejét múlt elképzelés szerint a babáknak az tesz jót, ha vízszintes kemény felületre fektetik őket, hogy „szép egyenes” legyen a gerincük. Ma már tudjuk, hogy a gerinc sohasem egyenes, sem újszülött-, sem felnőttkorban, és azt is tudjuk, hogy a baba gerincének az tesz a legjobbat, ha megtámasztjuk a számára megfelelő, fiziológiás helyzetben. Az ortopédiailag megfelelő hordozóeszközök a baba gerincét függőlegesen, a természetes ívét megtartva támasztják meg. Persze a csecsemők izomzata még nem elég fejlett ahhoz, hogy részt vegyen ebben a tartásban, ezért a jó hordozóeszközök helyes alkalmazása során a még gyenge izmok feladatát maga a hordozóeszköz veszi át. Így a baba – sok téves elképzeléssel szemben – nem ül a hordozóban, hanem pontról pontra megtámasztott, domború ívű gerinccel hozzásimul a hordozó személy testéhez. Sokszor találkozunk azzal a félelemmel, hogy a hordozás árt a baba gerincének. Ma már rendelkezésünkre állnak olyan kutatások, amelyek számadatokkal bizonyítják, hogy a hordozott gyermekek nem küzdenek gyakrabban gerincproblémákkal, mint a nem hordozottak.

A gerinchez hasonlóan a csípő fejlődésének is a fiziológiás helyzet megtartása kedvez leginkább. Ezért ajánlják a hordozási szakértők, hogy a baba olyan hordozóban legyen, ami térdhajlattól térdhajlatig alátámasztja, így megvalósulhat a terpesztartás térdben behajlított lábakkal. Érdemes ezen a ponton megemlíteni a csípőfejlődési rendellenességeket. Ha egy újszülött a „szokásosnál” is éretlenebb csípővel születik (pl. csípődiszplázia esetében), akkor fennáll a veszély, hogy a combcsont kórosan helyezkedik el az ízületi vápában, vagy akár el is hagyja azt. Az ilyen jellegű elváltozásokra a csípőszűrés elterjedéséig sokszor csak a járás megindulásakor derült fény. Jelenleg a csípőfejlődési rendellenességek „klasszikus” terápiája a terpeszpelenka (amennyiben a rendellenességhez túl feszes izomzat társul) vagy a kengyel (ha a rendellenesség mellett petyhüdt izomzat, hipotónia figyelhető meg). Mindkettő célja az, hogy megtartsák a csípőízületet a Büschelberger által leírt pózban. Ezek az eszközök azonban jelentősen megnehezítik a családok mindennapjait, a szülő-gyermek kapcsolat természetes megélését. Egyes számítások szerint azonban a fent bemutatott terpesztartás egy sokkal testhezállóbb módszerrel is kivitelezhető: a csípőnhordozás során ugyanis a babák terpesze kb. 90 fokos, a szorosan megkötött hordozókendő pedig alkalmas mind a túl feszes, mind a túl laza izomzattal körülvett csontokat ortopédiailag helyes pozícióban rögzíteni. A terápia hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a természeti népeknél a csípőfejlődési rendellenességek szűréssel kimutatható változatai eltűnnek, meggyógyulnak.

A csontrendszer mellett az izomzatra is jótékony hatással van a hordozás. Az izomtónus optimális igénybevétele, az izmok finom, de szinte állandó mozgása gyengéden edzi a babát, aki így jó eséllyel hamarabb meg tudja tartani a fejét, majd a törzsét.

A mozgás nem csak magukra az izmokra hat, hanem az egész idegrendszerre. A hordozó személy folyamatos mozgása (legyen szó monoton, ritmusos mozgásokról vagy hirtelen, nagy mozdulatokról) optimális ingerkörnyezetet biztosít a mozgásfejlődésért felelős agyi területek számára, így nem ritkán áll elő az, hogy azoknak a hordozott babáknak, akiket gyakorta féltenek attól, hogy az állandó hordozás miatt később fognak majd mozogni, hamarabb indul meg a mozgásfejlődésük, de legalábbis jóval harmonikusabban, mint nem hordozott társaiknak. Az idegrendszer azonban nem csak a mozgás által juthat extra előnyökhöz, hanem attól a helyzettől, amit maga a hordozás biztosít. A hordozott babák függőlegesen, a felnőttekkel közel azonos magasságból szemlélhetik a világot. Környezetük gazdagon látja el ingerekkel érzékszerveiket anélkül, hogy túlzottan igénybe venné azokat, illetve a fejlődő agyat, így az idegsejtek között sűrű kapcsolati hálózat alakulhat ki.

A sort még sokáig lehetne folytatni, ha még alaposabban beleásnánk magunkat a biológia ma rendelkezésre álló bőséges ismeretanyagába, és ki tudja, hány olyan tényező van még, amiről még csak sejtéseink sincsenek… De ezt a néhány pontot összegyűjtve is azt látjuk, hogy az újszülött mind felépítésében, mind viselkedésében is magában hordozza annak a jelét, hogy ahogy őseit is hordozták, úgy ő is ezt várja szüleitől. Ahogy a hordozás végtelenségig sorolható (élettani) „ajándékai” is mind arra engednek következtetni, hogy ez a gyermekeinkről való gondoskodás általunk ismert legoptimálisabb módja.

Írta: Szegi-Holtzinger Zita gyógypedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Fotók: Kálmán Melinda (kivéve: Kenguru, Fogóreflex – Szegi-Holtzinger Zita)

Rajzok: Szegi-Holtzinger Zita

Irodalom:

Didymos GmbH: The frog leg position – Adaptation for being carried. http://www.didymos.com/index.php?s=sah&t=babys%20anatomie

Göllesz Viktor, dr. (2002): A fejlődéstan alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó

Horváth László, dr. (2002): Funkcionális anatómia. Nemzeti Tankönyvkiadó

Kirkilionis, Evelin, dr.: Unfounded fear of postural damage by carrying. http://www.didymos.com/index.php?s=kirk99

Mező Róbert, dr. a hordozásról. http://anzix.hu/hordozas/film09.avi

Ónodi Ágnes – Szabó Veronika (2009): Tanfolyamvezetői képzés. Jegyzet.

Small, Meredith F. (1998): Our Babies, Ourselves: How Biology and Culture Shape the Way We Parent. Anchor Books

MITŐL LESZ “MINDEN RENDBEN”? – AVAGY A HORDOZÁS LÉLEKTANI ALAPJAI

Ha a hordozás pszichológiai hátterét szeretnénk megvizsgálni, a legegyszerűbb, ha rögtön a gyökereknél kezdjük, azaz a kötődésnél.

A II. világháború pusztítása miatt intézetbe került gyerekek viselkedésének megváltozása hívta fel a kutatók figyelmét arra, hogy alaposabban megvizsgálják a szülőktől való elszakadás következményeit. Egyikük, John Bowlby alkotta meg a korai anya-gyerek kapcsolat tanulmányozása során a kötődés fogalmát. Evolúciós magyarázata szerint a kötődés egy olyan kétoldalú szabályozórendszer, mely biztosítja, hogy miközben a főemlősök kicsinyei, köztük az embergyerekek megismerik, felfedezik környezetüket, ne távolodjanak el veszélyes mértékben az anyjuktól. Harry Harlow ismert majomkísérletei később azt is bebizonyították, hogy a kötődés kialakulásában döntő szerepe van a testkontaktusnak. (A kísérlet során anyjuktól elválasztott rhesusmajom kölyköket neveltek fel oly módon, hogy a ketrecükben elhelyeztek egy táplálékot adó „drótanyát” és egy frottírral borított „szőranyát”. A kismajmok idejük nagy részét a szőranyába csimpaszkodva töltötték, ahhoz menekültek félelmükben, egyszóval ahhoz kötődtek, annak ellenére, hogy táplálékhoz csak a drótanyánál jutottak.) A kísérlet azt is igazolta, hogy az egészséges érzelmi fejlődéshez az érintkezésnek egy másik élőlénnyel kell történnie, akivel megfelelő társas kapcsolatot lehet kialakítani. (Harlow majmainak kötődése az élettelen szőranyához egyoldalú volt, aminek az lett a következménye, hogy felnőve képtelenek voltak beilleszkedni a majomcsoportba.) Ez a másik élőlény elsősorban az anya. Kezdetben, amíg az újszülött szinte teljesen magatehetetlen, az ő feladata kielégíteni a baba testközelség iránti elemi szükségletét.

Miért beszélünk a testközelség esetében elemi szükségletről? Az evolúció során az ember medencéje a felegyenesedéssel keskenyebb lett, agya (ezzel együtt a koponyája) pedig megnövekedett, ami azzal járt, hogy kénytelenek vagyunk éretlenül megszületni. Az újszülött ezért még nem rendelkezik egy sor olyan képességgel, ami ahhoz szükséges, hogy gondoskodjon magáról, és megvédje önmagát. Minden olyan működéshez, viselkedéshez és tevékenységhez (táplálkozás, alvás, hőszabályozás, légzés, helyváltoztatás, stb.), ami életben maradását biztosítja, az anyja, vagy legalábbis egy gondoskodó felnőtt jelenléte szükséges. Helyzetét súlyosbítja, hogy még nem alakult ki az időérzéke, és memóriája is fejletlen, ezért nem tud olyan emlékekre támaszkodni, hogy ha ez az életben maradását biztosító személy nincs is a közelben, attól még nem szűnik meg létezni, és hamarosan vissza fog jönni, hogy ellássa őt. Így nem tud másra hagyatkozni, csak többszázezer éves ösztöneire, melyeken semmit nem változtatott az a néhány évszázad, amióta a szülőtől való eltávolodás nem jelent biztos pusztulást. Ezek az ösztönök pedig azt mondják, hogy ha nincs ott az anya, jelezzen, különben veszélyben az élete. Éppen ezért olyan kétségbeesett a babák sírása, és ezért élik meg ezt az anyák azonnali csillapításra szoruló vészjelzésként.

Sajnos a civilizációval párhuzamosan egyre inkább teret nyertek az olyan nézetek és nevelési elvek, melyek arra buzdítják az anyákat, hogy ne vegyenek tudomást ezekről a vészjelzésekről, és ne a gyermekük szükségleteihez, hanem külső szempontrendszerekhez igazodjanak a nevelés, gondoskodás során. De vajon mit él át az a csecsemő, akinek az ösztönös jelzéseire nem érkezik válasz? Nagyon leegyszerűsítve azt fogja megtapasztalni, hogy az egyetlen lényben, akire számíthat, akitől a léte függ, nem lehet megbízni. A baba számára az anya magának a világnak a leképeződése, rajta keresztül és általa rögzülnek a külvilágról érkező első tapasztalatok. Ha a baba azt éli meg, hogy a kéréseire válasz érkezik, akkor megtelik bizalommal – elsősorban az anya, vagy az őt gondozó személy iránt, másodsorban pedig a szűkebb és tágabb környezete, a világ iránt. Az anyával való korai kapcsolata határozza meg, hogy később hogyan fog közeledni az emberekhez, és hogyan fogja értelmezni azok közeledését, hogy hogyan lesz képes részt venni a társas viszonyokban, és hogyan tud majd másokhoz is kötődni. Ez az ősbizalom, ami nélkül nincs egészséges felnőtt élet.

Az ősbizalom kialakulásának feltétele tehát a szülő válaszkészsége, az, hogy az adott szükségleteket igyekszik megfelelő módon kielégíteni. Amikor a gyermeke éhes, megszoptatja, ha álmos, segít neki elaludni, ha megijed, megnyugtatja, és amikor testközelségre vágyik, hordozza.

MI TÖRTÉNIK HORDOZÁS KÖZBEN?

A babák hordozásra születtek. Egész lényük azt üzeni, hogy valakihez hozzátartoznak, akit át szeretnének ölelni, akihez hozzá szeretnének bújni. Ezt sugallja testfelépítésük, reflexeik (a fogó- és az átkaroló reflex), a póz, amit felvesznek, amikor valaki magához emeli őket. S bár már rengeteg igényre tudunk választ adni különböző eszközök (kistakaró, babahinta, zenélő forgó, stb-stb.) segítségével, a csecsemők összetett szükségleteinek kielégítésére még ma sem tudunk jobb módszert a hordozásnál.

Amikor magadon hordozod a babádat, azzal segíted a légzését, a hőszabályozását, folyamatosan ingerekkel látod el az egyensúlyi szervét, ezen keresztül pedig a mozgásfejlődést megalapozó idegpályákat, és olyan hormonális folyamatokat indítasz el benne (és egyben magadban is), amelyek jótékonyan befolyásolják agya és egész teste kémiai háztartását. A tested közelében könnyebben megnyugszik, ha megijed vagy fájdalom éri, kevesebb oka van a sírásra, és több ideje a nyugodt szemlélődésre, a világ megismerésére. A felnőttek szemszögéből szemlélve környezetét jóval több inger és információ jut el hozzá, mintha kiságyban vagy babakocsiban feküdne. Anyjával vagy apjával, testvérével, nagyszülőjével, nagynénjével, nagybátyjával együtt mozogva észrevétlenül és természetes módon válik részévé a családnak és az egyre tágabb közösségeknek.

Egy sor szükségletet tehát már maga a hordozás is „automatikusan” kielégít. De mi van, azokkal, amiket nem?

Amikor magadon hordozod a babádat, az egyúttal azt is jelenti, hogy intenzív és dinamikus kapcsolat alakul ki köztetek. Hamarabb megtanulod, és könnyebben megérted a jelzéseit, így gyorsabban és magától értetődőbben tudsz válaszolni azokra. A válaszkészség fokozódásával pedig még inkább elmélyül kettőtök között a kötődés, az anyai kompetencia érzése és a baba elégedettsége spirálszerű folyamatban egyre erősítik egymást.

A HORDOZÁS TOVÁBBI HATÁSAI

A hordozás során a hordozó szülők újra felfedezhetik azt az ősi, ösztönös tudást önmagukban, amit a modern nevelési elméletek kivenni látszanak a kezükből: hogy értik a gyermekük kéréseit, és képesek rá megfelelő választ adni. A testközelség élménye által az apa és a család többi tagja is könnyebben bevonódik az újszülött életébe, ami újabb kötődési lehetőségeket rejt magában. Az anya pedig könnyebben visszatérhet a közösségi életbe, ami nem pusztán praktikum, de kiszabadulás is abból az elszigeteltségből, ami korunkban a kisgyermekes lét megszokott, mégis kínzó velejárója.

A hordozott babák jellemzően megkapják szüleiktől azokat a válaszokat, amikre szükségük van. Az üzenet, amit anyjuk közvetít feléjük, megerősíti bennük, hogy gondoskodásra és szeretetre méltó lények, ami pozitívan formálja énképüket. Ahogy növekednek, úgy lesznek egyre magabiztosabbak, és amikor eljön az ideje, bátran és bizalommal telve vágnak neki a világnak. Társas kapcsolataikban korai tapasztalataikból kiindulva adni és kapni tudó, nyitott emberként tudnak majd részt venni. A szülők megnyugtató közelségében kialakult, egészséges stresszválasz-rendszer pedig későbbi életük során is segítségükre lesz a nehézségekkel való megküzdésben. Tehát mindaz, amihez csecsemőként és kisgyermekként hozzájutottak, biztos alap ahhoz, hogy testi, lelki és szociális értelemben véve egyaránt egészséges felnőttekké válhassanak.

Írta:

Szegi-Holtzinger Zita
pszichopedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Irodalom:

Cole, Michael – Cole, Sheila R. (2002): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Csóka Szilvia (2008): Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében. In: Kopp M. (szerk.): Magyar Lelkiállapot 2008. Életminőség és esélyerősítés a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest

Csóka Szilvia: A kötődésről. http://www.kotodes.hu/kotodesrol

Liedloff, Jean (2007): Az elveszett boldogság nyomában. A kontinuum-elv. Kétezeregy Kiadó

Sunderland, Margot (2008): Okosan nevelni tudni kell. Mérték Kiadó Kft., Budapest